Minden kezdő anyuka számára hatalmas dilemma, hogy miként is kezdjük babánknál az új ízek bevezetését, a hozzátáplálást. Manapság már annyi mindent megtalálunk az interneten, jobbnál jobb ötletek és tippek, receptek tárulnak elénk. Vannak mindenféle úgynevezett hozzátáplálási táblázatok, amik persze nem fedik egymást, hanem egy-egy étel tekintetében teljesen ellentétesek. Így bennünk anyukákban, pillanatok alatt tud eluralkodni a káosz, hogy mit is fogyaszthat a babánk?

Én még a babatervezés idején megfogadtam, hogy meghallgatok mindenféle tanácsot, elolvasok majd sokféle ajánlást azután saját belátásom szerint döntök. Az élet minden területén az arany középút híve vagyok, nincs ez másként babás kérdésekben sem. Nem is vagyok egy para mami, de ez úgy hiszem nem döntés kérdése – inkább személyiség.

Azt tudom tanácsolni bárkinek, hogy próbálja meg lazán kezelni a dolgot, és figyeljétek a babátok jelzéseit. Tudom ez furcsán hangzik, ugyan milyen jelzése lenne egy 6 hónapos babának…

Nos én 5 hónapos korában tapasztaltam azt először, hogy határozottan érdeklődik az étkezésünk után. Csámcsog, nyitogatja a száját, nyúl a kanálért – így rögtön megfogalmazódott bennem, hogy itt az ideje próbálkozni a kanalas étkezéssel. Bár az ajánlás az, hogy 6 hónapos kor után vágjunk bele, szerintem ez az egy hónap már nem jelentett semmit, szépen, fokozatosan elkezdtük.

Úgy érzem jó döntést hoztam, ment mint a karikacsapás! Imádta az új ízeket!

Ahogy cseperedik a baba, mindenki találkozik a tipikus megjegyzésekkel: “Ugye eszik már?” “Oh az én fiam ilyen idősen már kiflicsücsköt rágcsált”, “Miért nem adsz neki kekszet”, “Jaj szegény csak vizet iszik, adjál neki valami gyümölcslét”…Nos én az ilyenre már reagálni sem voltam hajlandó! : ) Eljött az idő amikor kellett a kiflicsücsök! De nem akkor, amikor a szomszéd Pistikének! Szintén jöttek a jelek! A baba tudja, hogy mit akar. Bújtak ki sorban a fogak, és érdekelte amit mi eszünk, de már nem nyammogni akart, már rágni akart! Kézbe fogni, mancsikolni, begyömöszkölni, megrágcsálni.

Aztán jött a védőnő, doktornő… nem eszik eleget a gyerek, a gyarapodási normát nem érte el a hónapban – persze ettől függetlenül bucibaba volt, hát kérem szépen – hova is gyarapodott volna szegény husim : ) Sebaj, szuper tanácsot kaptunk! Minden étkezésben legyen hús! Hmmm… én már pedig húsevő vagyok, de túlzásnak éreztem. Nyár volt, meleg volt, fogzás volt… a nagykönyv szerint szép és jó, de a való életben nem fogok tudni a gyerek torkán letuszkolni, nem is akarom!

Barackot ette szívesen, a joghurtot kanalazta, fincsi hűs gyümölcsturmixokat étkeztünk. Rizzsel vagy épp valami gabonával dúsítva. Aztán elmúlt ez az időszak, fogak sem kínoztak, kánikula is elmúlt és húst hússal rágcsált volna a babóca.

Annyi, de annyi példa mutatta, hogy nem lehet ám itt holmi szakmailag elvárt normákhoz igazodni, nem így működik a világ… szerintem!

Nincs két egyforma baba és nincs két egyforma család sem. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy milyen életmódot választ, milyen ételeket fogyaszt.

Hallgassatok a szívetekre és figyeljétek a babátok jelzéseit! No Para!

Kövess minket, oszd meg ha tetszett...
fb-share-icon

Weboldalunkon ún. cookie-kat használunk a felhasználói élmény fokozása miatt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás